Groszmann Lili – a cserépi zsidóság története
Nem élhetünk tudatlanságban
A Herman Ottó Múzeum digitalizálta be az 1980-ban készült fotót Groszmann Józsefék házáról.
A fotó innen is elérhető.
Lakóház, Petőfi út 5. sz., Cserépfalu. Fotó /kasírozva/. Népi építészeti emlékek Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből, a Herman Ottó Múzeum anyagából, másolat.
Távolabbról:
Közelebbről:
Legközelebb készítek egy friss fotót is.
2015 októberében beszélgettem Klára nénivel, Groszmann Lili barátnőjével. Az interjú hanganyaga itt hallható, most elkészült a beszélgetés leirata. Vastagítva a kérdéseim. A teljes hanganyagot úgy vágtam meg, rövidítettem le, hogy érthető válaszokat és információkat hallgathassunk. A leiratot még jobban átírhattam volna nyelvtanilag helyes és jobban olvasható beszélgetéssé, de nem tettem. Ez egy ilyen: így történt, nem máshogy típusú kutatás, és annak a naplója.
Hüvelyes Istvánné Klára néni a 44-es eseményekről
Cserépfalu, 2015. október 9.
Zsidók voltak, ők ott laktak a templomtól mindjárt a második házban. Mikor gyerek voltam jártam nálok, mert Lili, a lányuk ilyenfajta idős volt, mint én. Ott volt még Gyuri, a legöregebb, meg Pali, a legkisebb. Groszmann Lilinek hívták, ilyen szőke volt mint én, bőrgipsz volt az egyik lábán, sánta volt szegény. Nagyon ügyes meg szép jány volt, nagyon sokat barátkoztunk együtt.
…
Az én testvérem cseléd volt náluk.
Igen?
Bizony. Nagyon szerették, nyáron summás volt, télen meg náluk cselédkedett.
Hogyan kellett cselédkedni ott náluk?
Takarított, meg amit csak csinálni kellett egy háznál.
Viseltek csillagot?
Sárga csillagot. Viselni kellett nekik. Arról tudtuk meg, hogy zsidók.
…
Schwartzéknél kocsma is volt úgy gondolom és ott mindenfélét lehetett vásárolni.
Miket?
Sok minden volt. Nem úgy volt, mint most, másfajtaképpen volt. Méterárut és élelmiszert lehetett venni a boltba, és gyönyörű kendőket is árultak.
Vásároltak a helyiektől is Groszmannék? Amiket itt termeltek a cserépiek?
Nem. Hozták messziről. Nem gondolom, nem tudtam arról, hogy helyiektől felvásároltak volna, nem.
…
A németek által elhurcolták a szerencsétleneket, igaz-e?
41-től kezdődött igazán a háború, akkor már elvittek zsidókat dolgozni. Még nem vitték el őket…
A lágerbe.
Igen, nem vitték még el őket a lágerbe, hanem csak dolgozni.
Itt is dolgoztak többen. Követ raktak szerencsétlen emberek, jaj. Itt dolgoztak szegénynek, Ispánszélén most ott van a lovastanya. Csirkézésnek mondták akkor. Becsirkéztek, ilyenekkel foglalkoztatták, hát az még a háború előtt volt.
Arra tetszik emlékezni, hogy hogyan vitték el Őket? Jött egy utasítás Miskolcról, hogy össze kell gyűjteni…
Gondolom, hogy jött nekik utasítás. Nem mentek volna el maguktól sehová.
Arra a napra tetszik-e emlékezni amikor elvitték Őket, hogyan vitték el Őket?
Lovas kocsival. Szerencsétlenek fölpakolták a holmijukat, amennyit csak tudtak. Szerencsétleneknek itt kellett hagyni sok mindent, de valamennyit csak vittek. Úgy előttem van, mintha csak látnám, hogy szegények ültek fel a kocsira, aztán mentek, Lili még integetett is. Kocsival vitték el őket az állomásra, a mezőkövesdi állomásra, hogy aztán onnan hova vitték Őket nem tudom, még gyerek voltam.
Mi történt a házukkal?
Itt maradt.
Aztán hazajött a Groszmann, Groszmann Miklósnak hívták az embert, hazajött, megszabadult ugye. A fia Gyuri, az is. Hazagyüttek, szegények úgy gondolták, hogy biztos úgy lesz a ház, ahogy itt hagyták. A falunépe ehurcolta a holmijukat, hogy miket igen, miket nem, azt nem tudom.
Mikor visszajöttek találkozott velük? Átjöttek beszélgetni?
Nem, nem, nem! Nem beszélgettek a világon semmiről sem. Elzárkóztak, mert nagyon borzasztó állapotban voltak.
A boltot kinyitották újra?
Nem. Nem sokáig voltak ők már azután. Újból elmentek Pestre mentek tán.
Évekig voltak itt, vagy csak pár hónapig?
Nem tudom, hogy 1 évig itthon voltak-e, nem tudom, erre nem emlékszem.
Nem is beszélgettek senkivel, hogy mi történt?
Nem nyilatkoztak. Nem nyilatkoztak szegények. Rettentő soványak voltak, jaj. Borzasztó. Hát ők nagyon rossz állapotba gyüttek vissza. Groszmann hozott magával valakit.
Volt felesége Groszmann Miklósnak?
Persze, az az első felesége, meg Lili, meg Pali, ők hárman odamaradtak. Gyuri az apjával megmenekült.
És akkor egy új feleséget hozott magával amikor visszajött?
Hozott magával Groszmann Miklós valakit. Nem sokáig voltak, nem nagyon láttuk őket. Nem nyitott már ki Ő itt boltot, mindenük ki volt fosztva. Nem tudom, hogy hova mentek. Pestre mentek-e, vagy hova mentek. Nem tudom.
Tehát:
Hüvelyes Istvánné, Klára néni. Cserépfalu 2015. október 9.
Menjünk vissza pár évvel, majdnem pontosan száz évvel ezelőtti időkbe. Milyen könyv lehet, mely a poszt címét adja? Egy kolléga kért segítséget soproni kutatási területről, ha már megnéztem a kötetet, akkor még jobban megnéztem.
Az aranyalbum díszes oldalai az első világháború magyar zsidó hőseit örökítették meg. Azokat az embereket, akik a magyar egyenjogúsítás nyomán büszkén vették magukra a Hon védelmének egyenruháját, s „igaz magyar zsidó szívvel” mentek a harctérre megvédeni a hazát.
Mi lett később a háború zsidó hőseivel? Például Schwarcz Bernát hatszorosan kitüntetett tűzmestert behívták munkaszolgálatba, s 1944. december 27-én a saját kezével ásott sírba lőtték a magyar hadsereg keretlegényei.
Olvass tovább: http://www.mzsk.hu:81/?p=921
1940-ben adták ki először a könyvet.
Magyar hadviselt zsidók aranyalbuma. Borító – Országos Széchényi Könyvtár
A harmincas évek végén páran azt gondolták, hogy ha felsorolják egy albumba az első világháborúban katonáskodott zsidókat, az majd enyhíti vagy tompítja a gyűlöletet, az egyre fokozódó antiszemitizmust és az összes többi negatív felhangot, mellyel a zsidókat illették. És ami a holokauszthoz vezetett. 1940-ben már túl vagyunk a sokadik zsidótörvényen. 1940-ben megjelent az első kiadás, majd 41-ben 42-ben és még 43-ban is jöttek a bővített kiadások.
A zsidó magyar hadviseltek nevének összegyűjtése már 1921-ben megkezdődött, s gyűjtemény akkori célja: „Hogy tudjuk, kik azok, akiknek a nevét meg kell örökíteni, márványtáblára vésni, aranykönyvbe írni”. Az album különböző vezető politikusok nyilatkozataival kezdődik a zsidó katonákról, melyek közül itt Károly király trónörökös szavait idézzük: „A zsidó lakosság igen hazafias. – Mi ezt neki sohasem fogjuk elfelejteni”
Olvass tovább: http://www.mzsk.hu:81/?p=921
Így néz ki ez a részlet a könyvben:
Magyar hadviselt zsidók aranyalbuma – Országos Széchényi Könyvtár
Persze, hogy megnéztük mi volt kutatásunk területén.
106 nevet találtunk a Mezőkövesd körzetének zsidó hadviseltjeit tartalmazó listán. 10 hősi halott köztük. Kifotóztam.
Sok ismerős nevet találtunk, ott van Groszmann Miklós is, de a cserépi Miklós ekkor még tizenéves volt. A kövesdi Miklós 1893-ban született és az első világháborús katonáskodás után 30 évvel megölték. A holokauszt áldozata.
A kötet életrajzi részeket is tartalmaz, benne nyolc mezőkövesdi kitüntetettel. A kitüntetések típusai: O2, Ob., Károly cs-k. seb. érem, M. H. e.é., Sign. L.
Magyar hadviselt zsidók aranyalbuma – Országos Széchényi Könyvtár
Berényi Józsefet (1894) Auschwitzban ölték meg 1944-ben, Braun Andor (1898), Dégen Zsigmond (1894), Friedmann Miklós (1896) Kiss Samu (1877) szintén rajta van a holokauszt áldozatainak listáján, Schwartz István (1897) a miskolci gettóban hunyt el.
Nemrég újra kiadták reprintben az albumot:
Hogy ne felejtsünk soha.
2015. október 9-én beszélgettem Hüvelyes Istvánné Klára nénivel.
Groszmannékkal szemben lakott, sokat játszottak együtt gyermekkorukban. Akkor tudta meg, hogy Groszmannnék zsidók amikor meglátta rajtuk a sárga csillagot. Groszmann Lil barátnője volt Klára néni, 18 évesek voltak 1944-ben.
OFF
A beszélgetésen továbbra is sokat kell fejlődnöm, nagyon sokszor félrebeszélek és továbbra sem mennek az értelmes kérdő mondatok és hogyan kezdődhetett 40-ben a világháború?
ON
Hüvelyes Istvánné Klára néni 2015. október 9.
Összefoglalom:
Szerettem Klára nénivel beszélgetni.
Mutatom:
Hüvelyes Istvánné Klára néni a 44-es eseményekről from Tóth Péter on Vimeo.
Az USHMM adatbázisa eddig hogy maradhatott ki? István küldte a linket.
Jópár poszt lesz a találatokból és a nagy excel adatbázisunkat is kibővítjuk az új adatokkal.
Groszmann Erzsébet Groszmann Miklós túlélőnk testvére. 1911-ben született, akkoriban már Bogácson élt. 33 éves volt 1944-ben.
Lipcse mellett Wurzenben találtak menekülőket. Az akkori listából jött a találat.
De hogyan került Groszmann Erzsébet Wurzenbe? Erről a Jewishgen-en olvashatunk:
Nagy volt a munkaerőhiány Németországban, ezért több tízezer nő és férfi foglyot vittek dolgozni Auschwitzból német gyárakba. Az egyik ilyen transzporttal 1000 magyar nőt küldtek 1944 szeptemberében Hessisch Lichtenauba egy lőszergyárba. Októberben 206 munkára alkalmatlan nőt viszsaküldtek Auschwitzba. Erről is van egy adatbázis.
Szinte az összes többi nő életben maradt Hessisch Lichtenauban. De ahogy 45-ben az amerikai csapatok közeledtek elküldték őket vonattal Drezdába majd Lipcsébe és végül Wurzenben szabadították fel őket az amerikaiak. Az utak alatt is sokan meghaltak, Groszmann Erzsébet túlélte. 1984-ben halt meg Budapesten.
Itt a lefilmezett wurzeni történet. Talán Erzsébet is ott a filmen.
Wurzenről a Centropán is olvashatunk Balik Éva visszaemlékezésében:
Közel volt az országút, amelyik az Elbától vezetett oda. Még aznap megláttuk, hogy parasztszekerek jönnek sietve, nagyon hajtják a lovakat, és a szekerek amennyire csak lehet, meg vannak pakolva holmival – nem áruval, hanem holmival. Nagy kiabálás hallatszott, és egyszer csak elkaptam egy olyan kiáltást: „Egy óra múlva itt vannak az oroszok!” Tyűha! A parancsnokunk belefújt a sípba: „Sorakozó! Azonnal tovább!” Ott állt az egyik őrünk, akivel akkor már lehetett néha egy-egy szót váltani, korábban nem lehetett volna. Azt mondtuk, alig van jártányi erőnk, hogy tudunk mi továbbmenni? Mi lenne, ha itt maradnánk? Mire azt mondta az őr: „Igen? Ha itt maradtok, majd az oroszok agyonlőnek benneteket.” Hát attól te ne félj, gondoltuk mi. Hogy pont ránk fognak vadászni az oroszok! Ránk van írva, hogy kik vagyunk, és honnan jöttünk. Szám meg rossz öltözék meg rossz fizikai állapot. Úgyhogy a csapat elment, és még vagy húsz kilométert gyalogolt, amíg elérkezett Lipcse közelébe egy Wurzen nevű városba, és ott szabadultak föl. Oda az amerikaiak jöttek. Ott volt a demarkációs vonal közepében.