Groszmann Lili – a cserépi zsidóság története
Nem élhetünk tudatlanságban
Az egykori cserépi zsidó temetőtől pár méterre megtalált sírkövek közül kettő lefordításában Tamási Balázs, kiváló hebraista kollégám segített.
niftarah = נפטרה
Amit a második sorban talán ki lehet olvasni:
niftarah = נפטרה
nőnemben “meghalt”-at jelent
Ez egy rövidítés a sor szavainak kezdőbetűi:: תהיה נפשו/נפשה צרורה בצרור החיים
Legyen az ő lelke bekötve az öröklét kötelékébe!
1901-1902 környékén érkezett Cserépfaluba a bilkei születésű Smajovits Mihály Yechiel második feleségével, Friedeberg Berta Tobeval és Zseni és Gizella/Gitel nevű lányával Barlafaluból, a mai Románia területéről.
Szülőhelye, Bilke 1945 után vált világhírűvé, amikor a The Auschwitz Album fotóin Lili Jacob felfedezte testvéreit és Bilke rabbiját.
De térjünk vissza Yechielhez. Bilke a Szaplonca/Szpinka haszid dinasztia befolyási körzete volt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Yechiel is, mint a többi Cserépben élt és dolgozott sakter, haszid volt.
A Szpinka-dinasztia (Szaplonca) számított egyedül magyarországi gyökerűnek. Alapítója, Joszef Meir Weisz (1838–1909) Munkácson született, majd Szaploncára nősült. Cadikká válását elősegítette az a legenda, hogy a faluba költözése után az itt élők nem ismerték a nélkülözést és a nyomort. A Szigettől alig 18 kilométerre fekvő településen megerősödő haszid udvar érzékenyen érintette a Teitelbaum család befolyási területét. A közöttük kialakuló viszálynak emellett a máramarosi Kolel vezetése körül kialakuló harc adta meg az alapját: a vizsnici és a szigeti rebe egyaránt saját fennhatósága alá kívánta vonni a Szentföldre utalandó pénzek kezelését. A szpinkai rebe a magyar rabbik felé fordulva kérte, hogy a vizsnici rebét támogassák. A kérdést bet din zárta le, a szigeti rabbi javára ítélve. A szaploncai rabbiszék székhelye az idők folyamán változott, a rebe Munkácson, majd Nagyszőlősön telepedett le.
OLVASS tovább: A haszidizmus megjelenése és terjedése’ in: Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk., Zsidók Kárpátalján Történelem és örökség A dualizmus korától napjainkig (Budapest, 2013)
1902-ben Yechiel és a családja már biztos, hogy Cserépfaluban élt. Ezt támasztja alá az is, hogy itt temette el Gitel nevű lányát, aki 1902. május 8-án halt meg. A fentmaradt dokumentumok szerint Cserépfalu 191.számú házában hunyt el. Hogy ez volt-e a lakhelyük is, azt csak valószínűsíthetjük, erre nem térnek ki a dokumentumok. Egy biztos, 1905-ben már nincsenek a faluban, és egy 1910-es dokumentum szerint újabb lánya születik Szinérváralján.
Mit tudhatunk még erről a családról? Yechiel egy másik dokumentum szerint metsző és Levita, tehát papi családból származott. Egy rabbit találtam, Smajovits Mechl-t, szinte bizonyos, hogy rokoni szálak fűzték őket egymáshoz.
Tobe 1923-ban, Yechiel 1929-ben halt meg, és a Szatmárnémeti Ortodox temetőben nyugszanak.
Megtaláltuk a cserépfalui zsidó temetőt.
Mutatom a helyét:
Hogyan is kezdődött…
Amikor egyre jobban belementünk a kutatósdiba, felmerült az a kérdés, hogy hová temetkeztek a cserépi zsidók. Cserépfaluban 3 temető van: egy nagyon régi, amit ócskának csúfolnak, egy régi és egy új. Mentem pár száz métert a régi temetőben, de semmit sem találtam.
Tavaly májusban a református gyülekezet elkezdte kitakarítani a temetőt. Az indákkal beszőtt, össze-visszadőlt fás ócskatemetőnek mentek neki. Az egyik nap fotót kaptam egy héber feliratos, henger alakú sírkőről.
Videót is készítettem a helyről, több sírkövet is találtunk.
Gyanús volt, hogy keresztény sírok között találtuk meg a zsidó sírköveket, pedig a zsidók nem temetkeztek vegyesen, általában a temető szélén, legtávolabb a falutól kaptak helyet.
Mi történhetett Cserépfaluban?
Szabó Tünde Judittal, miskolci néprajzos, szociológussal beszélgettem erről tavaly.
SZJT: Sajnos a II. világháború kitörése után, és az erősödő antiszemitizmus jelenségei után, nagyon sokan áttelepültek a nagyobb városokba, úgymond, hátha ott nagyobb védelmet kaphatnak. Korábban is volt erre már példa (átköltözések), mert a gazdaság fellendülése a „békeidőben” nagyobb lehetőségekkel kecsegtetett a nagyobb településeken. Óriási vándorlás volt ez, ezért elmondható, hogy 1943–44-re alig találni kisebb falvakban zsidó lélekszámot. Csak a nagyon szegény zsidók nem tudtak máshol új életet kezdeni. A sírköveket sajnos elhordták a helyi lakosok szépen lassan, a maradék pedig elkopott. Az csak szerencse, ha hírmondójuk maradt.
TP: Miért hordták el?
SZJT: Kövesd környékén nagyon sok településen láttam ilyet (Poroszló, Egerlövő, Szentistván stb…) Beépítették őket egész egyszerűen. A házak építkezésénél jól jöttek. Még legenda is szól arról, hogy éjjel visszajártak a kövek gazdái riogatni a „kölcsönvevőt”.TP: Odamentek és elvitték a régi sírköveket?
SZJT: Ez valóban igaz; megmagyarázhatatlan, és lehet, hogy bujtatott antiszemitizmusra is utal, mert nem tisztelték a zsidó sírköveket (úgysem jön hozzájuk senki – gondolhatták ezt is), de sajnos nagyon-nagyon sok megmunkált sírkövet hasznosítottak másodlagosan. Még köszörűkövet is láttam héber feliratos sírkőből.
Valószínű, hogy elvitték a cserépi zsidók sírköveit, pár darab pedig valahogy ott maradt a temetőben. Lehet, hogy nem fért fel a kocsira, aztán nem mentek értük vissza.
Múlt héten Istvánnal újra ráerősítettünk a temetőkutatásra.
Kaptunk egy infót, hogy Balóca körül lehetett a temető. Balóca egész pontosan Balocza és a mostani új temető környékén kezdődő szántó, amely egészen lemegy a Petőfi út végéig.
De nem ott volt a temető.
Megnéztük a tulajdoni lapokat. Az ócska temető és a régi temető 3 helyrajzi számon szerepel a könyvekben. Viszont a 303-as helyrajzi szám az önkormányzaté, a másik kettő (302 és 305) pedig a református egyházé. Gyanús.
Közben eszembe jutott, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött, egyszer már megvizsgált 1888-as Cserépfalu-térképet újra átnézem.
Az ócska temetőn három jelzés található, két keresztes és egy háromszöges csúcsos temetőjelzés. Nem tudom megmutatni, mert engedélyt kell kérnünk a Földtani Intézettől. Megkérjük.
De.
Ha már a Térképtárban voltam, megnéztem egy viszonylag friss, 1964-es térképet Cserépfaluról.
És a 303-as helyrajzi számú temetőrész felső sarkában megláttam az Izr.tem rövidítést.
Megvan.
Ezt sem tudom megmutatni, nincs rá engedélyünk. Még.
Mutatom újra a fenti képet. A Cserepfalu.hu-n található településrendezési terven jelöltük be a zsidó temetőt:
Mi lesz most?
A kegyeleti törvény szerint a nem működő, önkormányzati tulajdonban lévő temetők gondozása az önkormányzat feladata.
Vallásjogilag körbe kell keríteni a zsidó temetőt, elválasztva a nem zsidó síroktól, temetőrésztől.
A Groszmann Lili-kutatás, mint olyan a közeljövőben jogi személyiségű társasággá alakul, még az is lehet, hogy a mi egyesületünk, alapítványunk fogja feltárni, gondozni a cserépi zsidó temetőt.
Készült egy felhívás tavaly a hengeres sírkőről, már vannak felajánlások is, de erről majd máskor.
Folytatom az újraközlést. Majdnem két éve szkenneltem homályosan az alábbi iratot a cserépi hivatalban. Majd lesz rendes szkennelés is, ha szintet lépünk eszközileg.
Az extrahíres költőproducer és könyvkiadó Cserépfalvi Imre, azaz Deutsch Imre születési anyakönyve következik háromba vágva.
Cserépfalvi Imre 1900. július 28-án délután négy órakor született, édasanyja Selinger Czeczília, édesapja Deutsch Sámuel kereskedő. Vallása: izraelita.
A szülőket mostanában gyüttmentnek mondanák, ugyanis egyikük sem Cserépben született, az édesapa ároktői. Hamar tovább is költöztek Cserépből Egerbe.
Deutsch Imre 1918-ban változtatta meg a nevét, amit precízen beírtak az anyakönyvbe. Persze elszúrták, először Cserépfalvait írtak, aztán korrigálták Cserépfalvinak.
Halálát 1991-ben jegyezte be Farmosi Zoltán úr behivatkozva a budapesti hivatal folyószámát. A pontos dátumot is rögzítsük, ha már az anyakönyvbe nem került bele. 1991. június 21.
Köszönöm a Cserépfalui Közös Önkormányzati Hivatal segítségét.
Az eredeti írás 2014. május 20-án jelent meg a FLAU blogban.
Szegedy Barnáné Malvinka néni hagyatékába nézhettem be hétvégén, az unokája Marianna segített.
Malvinka néni nemcsak kiváló pedagógusa volt Cserépfalunak, hanem ő volt az, aki a blogolás előtti időkben naplót vezetett arról, hogy mikor, kivel és mi történt Cserépfaluban. Őrületes mennyiségű anyagban lehet keresni. Természetesen célirányosan rögtön találtunk a 44-es eseményekről pár sort.
És íme a napló releváns részének fotózása.
A kék tollal írt dokumentum két részből áll. A Rettenet című részben olvasható a fenti részlet, ebben még az is van, hogy a férfiak 90 százaléka a fronton szolgál, az értékeket mentik a pincékbe a bombázások miatt és a katonák annyira éhesek, hogy megették a sebesült lovakat is. Ugyanezen az oldalon a Felszabadulás című részben olvasható az, hogy hogyan szabadult fel Cserépfalu. A váraljai dombok felé menekült a német, szóltak a katyusák, és jött tengernyi orosz. A papír hátoldalán 1945. április 3-i dátum szerepel. Akkor írta volna mindkét részt Malvinka néni?
Tehát a kutatás egyik fontos leágazása lesz az az iratanyag feldolgozása, talán még több mindent megtudunk, és Malvinka néni hagyatékát is megpróbáljuk megmutatni a jelennek, aztán az utókornak.
Természetesen az egész oldalt is megmutatjuk majd ha szépen beszkenneljük.
Hogy ne élhessünk tudatlanságban.