Dávid Zoltán

Felhívott Dávid Zoltán, Cserépváralja polgármestere.

Azt mondta, hogy figyelemmel kíséri a kutatást és örül neki. Ekső blikkre ez kicsit meredek, mivel a váraljai polgi a Jobbik körül mozgolódott régebben, a Magyar Gárda nevű kirekesztő és gyűlöletet szító emberek csoportja is felvonult a faluban pár évvel ezelőtt. Ott, ahol Dávid Zoltán ugye a polgi. Azt mondta, hogy az első világháború eseményeit kutatja. A releváns információja nekem pedig az, hogy ismer egy zsidó családot, akiket bújtattak a második világháború alatt Cserépváralján. Azóta már Izraelben élnek és van hozzájuk kapcsolata is. Hirtelen nem jutott eszembe egy váraljai nem ellenőrzött infó, de István segített. Azt hallotta, hogy a váraljai temetőbe munkaszolgálatosokat temettek. Tehát Cserépváraljára is megyünk majd, kérdezünk, informálódunk ésatöbbi. A polgival is. Mindenkivel.

“we” however is a problematic one here

Kiküldtem pár hete a meghívókat a 2. Groszmann LIli napra. Megjelent pár újabb sajtóanyag a 24-i sétáról, a miniszterelnök és az országgyűlés elnöke már visszajelzett, hogy nem vesznek részt az emlékezésen. Kikerült a Cserepfalu.hu-ra is a plakátunk.

Találtam egy érdekes angol nyelvű dolgozatot a hazai “nem emlékezésről”.

A címe:

“Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary

Így kezdődik a mi részünk:

The third context is Cserépfalu, which is a small village in the Northern Eastern Part of Hungary with around a thousand inhabitants.

Klasszul beszámol a szerző a kutatásunkról és a tavalyi emléksétáról, viszont a végén kifogásolja a többes számban megírt gondolatunkat:

Nem élhetünk tudatlanságban, ha egyszer tudunk.

The plural first person, “we” however is a problematic one here, as the community of remembrance is questioned. Who can demand a community to remember if they are not willing to do so and it is against their interests?

Ha egy közösség nem hajlandó emlékezni, akkor mi van? Egy másik témában is a királyi többesről beszélgettem kutatótársammal, majd ezzel is folytatjuk.

Készítettem egy képernyőfotót a cikkről:

LOCAL HISTORIES THAT MATTER The third context is Cserépfalu, which is a small village in the Northern Eastern Part of Hungary with around a thousand inhabitants. Before 1944, nine Jews were living there, who were arrested by the Hungarian gendarme and taken to the nearby ghetto and never returned. Their property, which was not much, was acquired by the villagers. A young librarian from Budapest, Péter Tóth moved to this village in the 1990s, started local historical research and posted his findings on a blog. This activity was greeted by the locals as it attracted touristic attention to the picturesque village, but when Peter Tóth started to inquire about the Jewish citizens before the deportation of 1944, he met ignorance and even hostility.4 In the official webpage of the village there is not a word about the traumatic history of the village. The line on the page that in 2001 there were only Hungarians living in the village is a clear coded message for those who are considering buying holiday homes there that no romani are living there.5 Due to criticism and warnings in his blog, Peter Toth changed the name of Cserépfalu to Cserepflau, but it did not help much.6 He organised a memory walk for the deportations of the nine Jewish citizens. Two citizens of the village decided to be present: himself, the organiser and another person, who had also moved in the village lately. The memory event for two participants was guarded by three local policemen. Later, a family of five members joined them. They had been threatened to be stoned if they participated at the event. The mayor, who in private discussions supported his work, opted not to participate. Peter Tóth started to put together the pieces of the Jewish inhabitants of the village; some of them were victims of a pogrom already in 1920 and moved out. He found material about the Jews of his village in Yad Vashem but not in the local archive. Peter Tóth said in the interview: “We cannot hide what has happened to them. We cannot live in ignorance, when we know what has happened”. Namely that on May18th, 1944 nine Jews were living in the village and by June 16th none. The plural first person, “we” however is a problematic one here, as the community of remembrance is questioned. Who can demand a community to remember if they are not willing to do so and it is against their interests?

Itt az egész PDF
“Hungary 70”: Non-remembering the Holocaust in Hungary Andrea Petö

Szóbeli

Két orosz katonát lelőttek a Groszmann-kocsma előtt a háborúban. Ez egy szóban közölt információ egy cserépitől. Az imént beszélgettem egy másik témáról aztán feljött a kutatás, akkor mondta Kati. Állítólag a két katona ittt van eltemetve. Mi történhetet? Mikor történt vajon? Egyáltalán igaz-e? Ilyen infók mennek a szóbeli közlés mappába, aztán vagy megerősödnek, vagy elhalnak.

Hetven éve megöltek egy ezerfős közösséget – sajtóközlemény

A holokauszt áldozataira emlékeznek Cserépfaluban 2015. május 24-én. Rövid falusétán az 1944-ben deportáltak házait érintik a résztvevők, megtekintik a falu híres szülöttjének, az egykori könyvkiadónak, Cserépfalvi Imrének az emlékszobáját és a budapesti holokauszt-emlékmű alkotójának, Pauer Gyulának bronzból készített könyvszobrát.

Az emlékezők ezután a templomkertben található emlékoszlopot érintve a Cserépfalutól 16 kilométerre lévő Mezőkövesdig, az akkori gettó területéig gyalogolnak. Hetvenegy éve többek között a Groszmann és a Schwartz család is megtette ezt a távot. Ezután Miskolcra vitték, majd Auschwitzba deportálták őket.

A 18. század végén létrejött és hetven évvel ezelőtt még mintegy ezerfős Cserépfalu-környékbéli izraelita hitközség mára megszűnt. A Yad Vashem központ mintegy harminc Cserépfaluban született áldozatról tud, a hazai Holokauszt Központ két családot tart számon az áldozatok között. A kutatás jelenlegi állása szerint 931 Mezőkövesd környéki embert hurcoltak el 1944-ben.

Az út során a helyi zsidóság két kutatója, Balázs István és Tóth Péter beszámol a tavaly kezdődött kutatás eredményeiről.

Program:

  • 10.00 Cserépfaluból, a Bükkalja presszó elől indul az emlékező faluséta – Cserépfalvi emlékszoba, Pauer Gyula könyvszobra, Groszmann-ház, Schwartz-ház, II. világháborús emkéloszlop.
  • 10.30 Indulás gyalog Mezőkövesdre
  • 14.30 Mezőkövesd – Diófa utca Hársfa utca sarkán, az egykori gettóban emlékezés.

Bárki csatlakozhat.

ÉLET

Spernáth Kornélia – szül: 1893 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Bruan Karolina – szül: Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Groszmann Lilla – szül: 1926 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Groszmann Pál – szül: 1938 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Groszmann Zoltán – szül: 1893 Cserépfalu, meghalt: 1945 Cernovic
Groszmann Gizella 
– szül: 1893 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Klein Irén – szül: 1907 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Schwartz Ernő – szül: 1906 Tiszafüred, meghalt: 1944 Mathausen
Schwartz György – szül: 1934 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Schwartz Évi – szül: 1937 Cserépfalu, meghalt: 1944 ism.
Schwartz Imre – szül: 1933 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Klein Menyhért – szül: 1902 Cserépfalu, meghalt: 1944 Pozsonyliget
Klein Adolf – szül: 1894 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt
Klein Terézia – szül: 1888 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt
Klein Mihály – szül: 1899 Cserépfalu, meghalt: 1945 Sopronbánfalva
Klein Károly – szül: 1999 Cserépfalu, meghalt: 1945 Sopronbánfalva
Gross Miksha – szül: 1872 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Grosz Miklós – szül: 1899 Cserépfalu, meghalt: 1944 ism.
Gutman Sámuel – szül: 1872 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Kardos Ervin – szül: 1926 Cserépfalu, meghalt: 1945 Sopronbánfalva
Schwartz Leni – szül: 1880 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz
Spernáth Dezső – szül: 1883 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt
Kohn Regina – szül: 1910 Cserépfalu, meghalt: 1944 ism.
Spernáth Menyhért – szül: 1883 Cserépfalu, meghalt: 1944 eltűnt
Frank Fanni – szül: 1870 Cserépfalu, meghalt: 1944 Auschwitz

Ma van a holocaust nemzetközi emléknapja.

A cserépi zsidóság története. Balázs István és Tóth Péter kutatásának 2015. január 27-i állapota.