Szerző: Tóth Péter

7. emlékséta esőben egyedül

Az eddigi sétákon mindig volt egy-két ismerős, és egy-két teljesen idegen, akik valahogy megtudták a sétát, és megjelentek. Mindig csodáltam ezeket az embereket.

Nos, 2020 az az év, amikor senki sem jött velem, teljesen egyedül mentem végig, Bogácsig zuhogó esőben, de a vége sem volt az durva májusi Lilimeleg. Amikor általában leég az arcom.

Esős képek 2020. május 24-én.

2014 óta május utolsó előtti vasárnapján Cserépfaluból Mezőkövesdre, az egykori gettóig vitt az út. Ma egy illegális emlékkő van ott, ahová Groszmannék házától indul a séta.

Még sokáig.

Mert nem élhetünk tudatlanságban.

„nem szerette senki” – Orosz Lajos

Hogy a francba történhetett meg 1944-ben, hogy két család egyszerűen eltűnjön egy kis falucskából? Erre normális válaszokat nehéz találni, most teszünk egy próbát.

Bemutatunk egy elképesztően szemét embert Cserépfaluból. Orosz Lajost.

István talált egy levelet, ami egy 1969-es perújrafelvételről szól. Ebben az olvasható, hogy Orosz Lajos és társai Oroszországban 100 embert, gyerekeket, nőket és férfiakat betereltek egy istállóba, majd rájuk gyújtották az egészet.

Itt a részlet:

Az iratot 1969. április 14-én küldték Dr. Szakács Ödön elvtársnak, a legfelsőbb bíróság elnökének. Biszku elvtárs április 21-i meghallgatására invitálták.

Orosz Lajos ellen 1946-ban és 1948-ban is indultak büntetőeljárások háborús bűnök miatt, de utóbbinál felmentették azzal az indokkal, hogy parancsra ölt civileket. Vagyis egészen pontosan nem volt róla meggyőződve, hogy ilyen parancsot nem kaphatott.

„felsőbb parancsok tövényességét illetően tévedésben volt”

Orosz Lajos régi ismerősünk, csendőrként szolgált, amíg volt csendőrség, még származási levele is volt 1940-ből. 1944-ben Horthy ki is tüntette a Szovjet elleni hadművelet alkalmából.

Orosz Lajos neve több bírósági iratban feltűnik, pl a kapuvári deportálásoknál is. A deportálásokat nem a helyi csendőrök oldották meg, hanem máshonnan vezényelték át őket direkt azért, hogy ne legyen ismeretségi kapcsolat a helyi zsidókkal.

Forrás: Flickr

Ismerünk egy 1956-os dokumentumot is, melyet állítólag Orosz Lajos írt a cserépfalui szervezkedésről, igen részletes jelentést készített, tehát a negatív erkölcsi tartása ekkor is működött.

Valószínű, hogy beszervezték, így menekülhetett meg a háború után a börtöntől.

Cserépfaluban egy gyermekes asszonyt vett el később, gyermeke nem született. A faluban egy rettentően elviselhetetlen nagydarab emberként írták le az egykori csendőrt, aki azt a pályát futotta be, mint sokan mások, nyilasból szépen okosan besúgók lettek. Akik pedig sokáig éltek, nemzeti konzervatív harcosok lettek. A körök körbeérnek mindig.

Orosz Lajos az erdészetnél volt kubikos, majd brigádvezető lett, míg meg nem halt.

Egy cserépi ismerős ennyit írt róla csak:

„nagyon rossz ember volt, nem szerette senki”

Orosz 69-es ügyével és a jelentéseivel még foglalkozunk.