Írtam már Groszmann Miklósról és Groszmann György Oszkárról. 1944-ben 22 éves volt az utóbbi. Ők nincsenek rajta az áldozatok listáján. Szombaton mégegyszer megnézem az anyakönyveket hátha találok valami új infót róluk. Találtam viszont a világ igazai között egy borsod megyei embermentőt.
Horváth Kálmán százados a miskolci VII. honvéd hadtest (Nógrád, Borsod, Gömör, Heves megyék) munkaszolgálatos előadója volt. A német megszállást követően végigjárta a területéhez tartozó városok és járási székhelyek gettóit, és a Belügyminisztérium szigorú utasítása ellenére kortól függetlenül 14 évestől 70 évesig mindenkit besorozott. A több ezer besorozott zsidó munkaszolgálatost a jólsvai és a – Hatvan mellett lévő – gombospusztai munkaszolgálatos elosztó helyre vitté, így elkerülték az auschwitzi haláltábort.
Ez akár azt is jelentheti, hogy Groszmann Miklóst, Gyurit és Schwarcz Ernőt, azaz a férfiakat kivették a többiek közül a gettóban. Groszmannék megmenekülhettek, – mivel nincsenek az áldozatok listáján – Schwartz Ernő pedig nem jutott el az asszonyokkal, gyerekekkel Auschwitzba. Itt Schwartz Ernőnét (Klein Irén) (†37), Imre Ottót (†11), Györgyöt, Évikét (†7) és Groszmann Miklósnét (Spernáth Kornélia), Lilit (†18) és Lipót Pált (†6) 1944 júniusában, amint megérkeztek megölték. Schwarcz Ernő (†38) 1945 márciusában hunyt el Mathausenben.
Nem tudom a kutatók állítanak-e fel teóriákat, és azután indulnak tovább egy teórianyomon. Most én igen.
