Noszvajról már írtunk, hogy zsidó gyermekeket bújtattak itt a szomszédban az egykori könyvtár azelőtti épületében.
A volt árvaotthon épülete, ma községi könyvtár Forrás.
Beszéltem Csorba Erzsébettel, aki a szomszéd település könyvtárát vezeti, találkozni is fogunk vele. Megmutatta a noszvaji mongráfia linkjét, itt olvashatunk erről az időszakról röviden. Szóval ITT.
A noszvaji hívekre általánosan jellemző szociális gondolkodásmód szép példája, hogy 1942-ben özvegy Lakatos Józsefné Szabó Eszter noszvaji házát (Kossuth utca 12.) egyik fiatalon elhunyt leánya emlékére a budapesti Fila-delfia Diakonissza Anyaházra hagyományozta árvaház gyanánt vagy lelki és karitatív célra való felhasználására. E házban alakították ki a tizennyolc hadi-és más árva befogadására szolgáló Lakatos Etelka Református Árvaotthont. A faluban sokan tudták, hogy az itt élő gyermekek többsége zsidó volt, akik életüket köszönhették annak, hogy a noszvaji gyülekezet befogadta őket. Féltő gonddal vigyáztak rájuk a falun átvonuló német katonák rövid ideig tartó beszállásolása alatt is. Amikor a harcok miatt ki kellett üríteni a falut, valamennyit egy üres szomolyai házba menekítették. 1945 júniusában szűnt meg az árvaotthon működése. A házat a Filadelfia Anyaház átadta a gyülekezetnek, amelyben lakást alakítottak ki. 1950-ben a Népjóléti Minisztérium az alapítványt megszüntette, és az ingatlant a község tulajdonába adta. Éliás József budapesti református lelkész, aki 1944-ben a Jó Pásztor zsidó missziót vezette, 1945 márciusában megírta a noszvaji lelkésznek, hogy korábban azért nem látogatta meg a falut, mert „…itt Pesten ezreket menthetek meg munkámmal azok közül, akiket származásuk vagy politikai álláspontjuk miatt halálra kergetett a fasizmus, míg Noszvajon úgyis szeretetével körülveszi árváinkat a hívők serege. Ebben a feltevésemben nem csalódtam.”