Kategória: Kulissza

20 hónapja kint van egy „hejhitler” a mezőkövesdi buszmegállóban

2014. december 30-án utaztam Mezőkövesdről tova, a buszmegállóban ezt láttam:

Hej! Hitler Graffiti Mezőkövesden 2014

Az akkori kutatási naplónk egy folyamatosan frissített bejegyzés volt. Egy cserépi oldalra vitt, bár a szövegben és a képen is ott van és volt, hogy Mezőkövesd.

2014. december 30. Egy képpel búcsúzunk az évtől. Mezőkövesd. Ma lőttem kb. 500 méterre az egykori gettótól.

Írtam másnap a mezőkövesdi jegyzőnek, a polgármesternek, a hivatalnak, rendőrségnek, a sajtónak de nem kaptam semmilyen visszajelzést. A levél elküldése után pár hónappal azt mesélték, hogy állítólag Cserépfaluba kijöttek a rendőrök, de nem találták a feliratot. Persze, hogy nem, mivel a mezőkövesdi buszvégállomáson volt kint. Az lehetett a probléma, hogy nem írtam bele a levélbe, hogy pontosan hol található a firkálás.

Itt a levél:

Mezőkövesdi hivataloknak szóló levélmásolat 2014.12.31.

2016. szeptember 4-én, tegnap újra a mezőkövesdi buszmegálló felé vitt az út.

Na mit fotóztam megint?

Hej! Hitler graffiti Mezőkövesden 2016

Ezen a fotón már jobban lehet látni, hogy Mezőkövesden készült. Talán. Nem tudom.

Megint írtam egy levelet.

Most azt kérdeztem meg a mezőkövesdi hivataloktól, hogy eltüntethetem-e a feliratot és a horogkeresztet. A hivatalt akkor, a buszutazókat azóta sem zavarja a graffiti, engem viszont igen.

Amúgy a horogkereszt, a szvasztika nem az ördögtől jött, csak egyszerűen megtetszett valakinek a történelemben.

Az első nem lefordított, hanem magyar nyelven íródott Pallas Lexikon ennyit közölt a szvasztikáról 1897-ben:

(szanszkrit) a. m. horgony v. kampós kereszt, l. Kereszt és Japáni művészet.

Deportálva

Knopp Jánostól kaptunk egy levelet. Egész pontosan először támogatást kaptunk. A Paypal-on keresztül 5000 Ft-ot, melyből majd szeptembertől újra ki tudjuk fizetni a szerverünk féléves díját. Köszönjük szépen.

Majd készítünk egy támogatós aloldalt is, ahol ez az adomány is fel lesz tüntetve.

Természetesen megköszöntem az adományt emailben, majd folytattuk a beszélgetést.

Ezt a dokumentumot kaptuk a harmadik mailben:

Eisler Mihály levele 1965-ből.

Knopp János: Eisler Mihály mezőkövesdi órásmester volt, de úgy tudom ő csak a háború után
került oda. Ő volt élete végéig a Hitközség talán választott vezetője, vagy
valamilyen tisztségviselője, és ő vezette az anyakönyvet, amely most a Zsidó
Levéltárban található.
Én még a hetvenes években rokonaim sírhelyeinek gondozása ügyében
találkoztam vele. Az idősebb kövesdiek még emlékezhetnek rá.

Kinagyítottam a lényeget:

Eisler Mihály levele 1965-ből. (részlet)

A második világháború után Eisler Mihály volt a maradék hitközség gondnoka Mezőkövesden. A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének információkérő levelére küldte meg 1965-ben az akkori gondnok ezt a levelet. Az irat szerint mintegy 2700 személyt deportáltak és kb 500-an tértek vissza a koncentrációs táborokból. Mi úgy tudjuk, hogy június 5-én ürítették a kövesdi gettót, a levél június 10-ét említi.

Amolyan helyzetjelentés féle ez

Aludva párat a 3. Groszmann Lili napra, egyszerűen megvonom a harmadik évét gyalog taposó kutatásunk blogon kívüli eseményének gyorsmérlegét.

A Groszmann Lili Nap

rajtunk kívül senkit sem érdekel.

Abban az értelemben, hogy fizikailag is jelen legyenek egy ilyen emlékezésféle sétán emberek. Túl nagy a táv? Túlságosan vasárnap van május utolsó előtti hétvégéjén?

Francokat, Frankón nem érdekli az embereket.

Persze Cserépben sokat beszélgetünk az 1944-es és korábbi eseményekről, nagyon kedves öreg nénikkel interjúzunk, amikor a kocsmában meglátnak a helyi arcok megkérdezik, hogy áll a kutatás, de valahogy ez a rendezvény olyan üres emberek nélkül, mint egy széder tál a múzeumi vitrinben.

Nem érdekli az emléksétánk a Mezőkövesd-környéki embereket, nem érdekli a zsidó szervezeteket, nem érdekli a környékbeli értelmiségi réteget, nem érdekli a polgármestereket, nem érdekli a normál klasszik sajtót sem. Tisztelet a kivételnek, kösz Balázs. Tavaly Tállai úr elhozott egy kamerát magával, idén magát sem hozta el a gépkocsiján.

Nem teszi ki Az élete menete alapítvány a honlapjára az eseményt, mert nem ők szervezik, a környékbeli huszonhét község polgármestere a meghívómra semmilyen választ nem adott. Ésatöbbi. Sorolhatnám.

Amikor 2014-ben útra keltem, nem foglalkoztam semmivel, egyszerűen úgy döntöttem, hogy végig gyaloglok azon az úton, ahol 44-ben elvitték a cserépieket a mezőkövesdi gettóba.Talán túlgondoltam ezt az egészet, tavaly István hozott magával pár embert, de idén megint csak majdnem magamra maradtam. Pedig jelentek meg cikkek, egyre több helyen tudnak a kutatásról. Meg ilyesmi.

Nincs ezzel baj.

Ez egy ilyen történet.

Cserépfalun és a környékén kábé ötezer fős zsidóság élt a 19. század elejétól a 20. század közepéig, ma senki sem él már itt, mert többségüket megölték. Magyarok, németek, nácik, ávósok és a többi szar ember. A házaikat lerabolták, a földjeiket elvették, később a házaikba beköltöztek és élt tovább ez a matyós, bükkaljás közösség zsidók nélkül, mintha mi sem történt volna. Aki túlélte a holokausztot, azok gyorsan leléptek innen.

Ez van.

Min dolgozunk éppen.

  • Tóthné Valériával közösen készítünk egy térképes adatbázist a mezőkövesdi zsidók házairól, fotókkal ezzel és azzal
  • Az egerlövői temetőben az áldozatok neveit a helyi lelkész úr segítségével felvéssük az emlékkőre
  • A mezőkövesdi gettó helyén emlékkövet rakunk le. A polgármester nem válaszolt a megkeresésre, valószínűleg gerilla verziójú emlékkő lesz kitéve
  • Folytatjuk a cserépi hitközség kutatásáat, mert volt Cserépfaluban Hitközség!
  • A cserépi zsidó temető kapcsán felvettük a kapcsolatot budapesti szervezetekkel, ősszel újra próbálkozunk
  • Vannak auschwitzi kartonjaink, pl. Groszmann Erzsébeté
  • István tartja a kapcsolatot egy cserépi leszármazottal, itt is lesznek majd fontos események
  • Volt a könyvtárban egy zsidó emlékeket bemutató tárlat, erről is írok majd
  • A dachaui listán is érdekes neveket találtunk
  • Az 1851-es anyakönyvek feldoglozásával is haladunk
  • Elkezdtük gyűjteni a környékbeli monográfiákat
  • Ábrányban volt egy miskolci egytemistákból álló csoport, az egyik egyetemista a zsidóságot kutatja, itt egy helyi lakos segít, ígért nekünk anyagokat
  • És még sok minden van, amit le szeretnék írni,

mert nem élhetünk tudatlanságban.

Jövőre újra lesz Groszmann Lili Nap 2017. május 21-én.

Hol laktak a mezőkövesdi zsidók?

Például a Mátyás király út 48-as szám alatt lévő házban. Az utca Sztálin elvtárs nevét is viselte a házak névtábláján egykor.

Mezőkövesd, Mátyás király út 48.

Kicsit barátságtalan lemezkerítés védi a befelé nézőket a házikó. Tegnap fotóztam, a május 22-es emléksétánkról egyeztettem a mezőkövesdi rendőrségen. Mert erre is szükség van.

Ilyen az egyeztető tárgyaláson készült jegyzőkönyv első oldalának részlete:

Rendőrségi egyeztetésen készült jegyzőkönyvrészlet 2016

Eseményajánló: 3. Groszmann Lili Nap 2016. május 22. Cserépfalu

Róth László küldött egy szkennelt füzetlapot pár hónapja, ami a mezőkövesdi zsidó tulajdonban lévő ingatlanokról készült. Talán 1945-ben. Ebből tudjuk a 48-as számú ház történetét.
Mutatok egy részletet a dokumentumból.

Kimutatás a mezőkövesdi zsidó tulajdonokról, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár

A digitalizált füzet felbontása elég gyenge. Bele is nagyítottam, hogy még gyengébb legyen.

A hét lapból álló dokumentum nem a teljes lista, mert száznál is jóval több ház volt zsidó tulajdonban a második világháborúban. A hét lapon ennél kevesebb ház és tulajdonos látszódik. Azt is megírta Róth László, hogy a levéltár fogja ezt közölni. Vártunk egy ideig, de nem láttuk a dokumentumot, ezért a Magyar Zsidó Levéltár és Múzeumból ki fogjuk kérni a teljes anyagot. Készítünk egy klassz térképet is, főleg persze István, mely térképen az adott házra kattintva soksok infót közlünk az egykori tulajdonosokról. Róth László is térképre szerette volna vinni, de eddig nem készült el.

A Mátyás király utca 48-ban Schwartz István lakott, ő a Yad Vashem szerint a miskolci gettóban tűnt el 1944 májusában.

A Mátyás király utcából nyíló Bónis Bertalan utca ma már Morvay János utca. Látszerész és ügyvédi irodák vannak itt, a negyvenes években Waller Vilmosné ügyvédé volt a 6-os számú ház. Ábrahámovits Adolfné, született Gajduschek Malvin pedig közjegyző volt a Bónis Bertalan 4-ben.

Mezőkövesd, Morvay János utca 2-4-6. Google Maps

Egyszer minden kiderül.

Tegnap a rendőrségtől kifelé sétálva megláttam egy emlékművet a régi földhivatal helyén. A földhivatal azért fontos nekünk, mert a cserépi zsidó temetőre utaló iratnak lennie kell valahol.

A földhivatalnál?

Az ügyintéző azt mondta telefonon, hogy sajnos egy árvíz során megsemmisültek a régi iratok. A régi földhivatal egy mocsaras helyen volt, ezért inkább belvíz lehetett a megsemmisülés oka? Most egy nagy áruház van a régi földhivatal helyén besüppesztve és az említett szobor, ami kicsit közelebbről megnézve egy Wass Albert-emlékmű.

Wass Albert-emlékmű 2016

A víz szalad, a kő marad, a kő marad.

Hogyan lehet ennyire tudatlannak lenni a saját múltjukról?

A címet egy interjúból másoltam. Itt a teljes kérdés és a rá adott válasz egy friss Magyar Narancsbéli Jan Tomasz Gross interjúból:

MN: Miért olyan fontos önnek, hogy a történelemnek ez a sötét oldala a lengyelek önismeretének a része legyen?
JTG: Mert ha az emberek nem ismerik és nem dolgozzák fel a tényeket, akkor marad a nemzedékről nemzedékre hagyományozott gyűlölet. Hiszen így racionalizálják azt, hogy valakiket bántottak. A zsidóellenes sztereotípiák évszázadok óta terjedtek, és a lengyel társadalmat e tekintetben különösen rosszul nevelték. A lengyel katolikus egyház agresszíven antiszemita volt a háború előtt. Mindez a lengyel történelem fontos része. Az elmúlt 15 évben több kutatás során kérdezték az embe­reket, hogy szerintük kik szenvedtek legtöbbet a megszállás alatt: a zsidók, a lengyelek vagy mindkettő nagyjából egyformán? És az utóbbi két válasz plusz a „nem tudom” aránya minden felmérésben kétharmad és háromnegyed között volt. Ott, ahol hárommillió zsidót gyilkoltak meg! Túlnyomó többségüket persze a németek, de ez a felmérés szempontjából mindegy. Hogyan lehet ennyire tudatlannak lenni a saját múltjukról?

A kutatásunkat a május 22-i sétánk előtt kicsit nyugvópontra helyezzük, ezért is van ez a pár külső tartalmas hivatkozás. Csak úgy.

Noémi Lengyelországból üzent, azaz ajánlott egy kiállítást.

Úgy éreztem, hogy ezt Neked látnod KELL
az állandó fotókiállítás témája, hogy mi maradt meg a dél-lengyelországi kisvárosok és falvak zsidóságának történetéből
emlékhelyek – persze tömeges kivégzések helyei is, meg zsinagógák, temetők, ohelek, mezüze-tokok helyei az ajtó mellett, meg az, hogy hogyan kezelik ma ezeket a helyeket
annyira belevág a Te kutatásaidba ez az egész
EZT kell látnod, nem(csak) Schindler gyárát meg a szokásos turistahelyeket

A szintén lengyel Ida című film kapcsán tavaly már polemizáltunk erről a támakörről.

BL: Nem választhatjuk szét azokat, akik aktívan részt vettek, illetve azokat, akik passzivitásukkal vettek részt az eseményekben. Tehát igazából nem mondhatjuk azt, hogy nem a magyar nemzet bűne, csak csoportoké….
TP: Szerintem sem lehet szétválasztani, nem is kell, de nem volt mindenki passzív! Mi van azokkal akik védelmet adtak? Bújtattak, etettek stb, Ők csak egy hibajelenség voltak az egész kibaszott pusztításban? Attól még ment minden tovább.
BI: Nem hibajelenség voltak, felülkerekedett a humánum az esztelenségen.

Mára ennyi.

Eseményajánló: 3. Groszmann Lili Nap 2016. május 22. Cserépfalu