Szerző: Balázs István

Anyakönyvek

Kettőnk közül Péter a mozgékonyabb, én elkényelmesedett vagyok, szeretem bújni a különféle adatbázisokat a jó meleg szobában, így kezdtem el az Ábrányi anyakönyvi kerülethez tartozó anyakönyvekkel foglalkozni. Egy Mezőkövesdet érintő Facebook-bejegyzésben azt olvastam, hogy a Mezőkövesd környéki községekben csak egy-két zsidó család élt. Ez nem fedi teljesen a valóságot. 1941-45 közötti időszakra érvényes lehet ez a megjegyzés, de nézzünk kicsit vissza az időben.

1895-1905 közötti adatok Cserépfaluról, csak a családfőket sorolom:

József Farkas, Klein Salamon, Groszmann József, Deutsch Adolf, Deutsch Sámuel, Abrahamovitz Sámuel, Spernáth Ignác, Spernáth Alajos, Reich Ábrahám, Müller Ábrahám, Kohn Bernát, Brieger Sámuel, Schwarcz Jakab, Schwarcz Fábián, Blumberger Sámuel, Schulmeister Dávid és a Czukker, Róth, Braun, Kohn családok.

Ez eddig 20 családot jelent, és az eddig fellelt anyakönyvek alapján 67 személyt.

Feldolgozva Ábrány, Mezőkeresztes, Cserépfalu, Vatta, 500 feletti anyakönyvezett zsidó lakossal a fent is említett 1895-1905 közötti időszakban.

Folytatás? A többi, az ábrányi anyakönyvi kerülethez tartozó község anyakönyvei, és a többi időszak, különös tekintettel az 1895 előtti időkre. Szerencsések vagyunk, hiszen nagyon sok utólagos bejegyzés is található az anyakönyvekben, illetve fellelhető az ábrányi anyakönyvek egy része, erről Péter írt is korábban.

Kitekintés 1. Tard

A Cserépi temető mellett a régi hitközséghez tartozó települések temetői is érdekelnek, így jött szembe velünk Tard.

Volt-e valaha Tardon zsidó temető? Kutatásaink során kiderült, hogy nem. Akkor hová temetkeztek őseink? Esetleg más település zsidó temetőjébe? Nos, a kérdésre elég nehéz volt választ találni, de sikerült.

Tardon heves ellenállás volt a katolikusok részéről – ők alkották a község zömét -, a más vallásúakkal szemben. Saját temetőt sem kaphattak a községtől. Szabó Zoltán jegyezte le 1936-ban:

Tard oldalában, az utolsó házak mellet fekszenek Tard halottai, enyhe lankán nyúlik el a temető, mint a szántóföldek is. Szélesen, a dombtetőtől csaknem az útig a katolikusok fekszenek; kiszorulva a temetőszélére, az árokba a baptisták és a zsidók. A sírok jó része már alig válik el a földtől, a kereszteknek csak egy-egy csonkja hirdeti elmosódott felírással a meghaltak korát és az itt maradottak szeretetét.

A történet folytatása sem szebb. A baptisták is csak hosszas kérlelés, levelezés után kaptak saját temetőt, a dögkút mellett….

Nevek, amikkel eddig még nem találkoztunk…

Jó dolog régi dokumentumokat nézegetni, az ember néha olyan nevekre bukkan, amik eddig nem szerepeltek, nem találkoztunk velük. Teljesen véletlenül botlottam bele az alábbi családokba, igazából a saktereket kerestem, találtam is… és még másokat.

Sakter volt Cserépfaluban Czukker Márton, 1882-ben biztos, hogy Cserépfaluban élt.

És az új nevek, talán családok is:

Blumberger Sámuel 1854-ben született Cserépfaluban.

Schulmeister Dávid Tiszadorogmán született, de 1890-ben Cserépfaluban élt.

Roth Fáni. 1874-ben született Cserépfaluban.

Braun Mari. 1866-ban született Cserépfaluban.

És egy ismerős családnév, de még nem bizonyított a rokoni kapcsolat:

Schwartz Fábián. 1874-ben született, 1889-ben Cserépfaluban élt.

Már azt hittem, majdnem minden családot megtaláltam, akik Cserépfaluban ideig-óráig éltek, de valahogy állandóan jönnek elő újabb nevek 🙂