Szerző: Balázs István

A miért, a hogyan és a lóvé

Kitettük az első három megyét intergalaktikus pályára, hát… jönnek szépen lassan a hülye vádaskodások.

Szögezzük le újra:

Egyetlen szervezettől sem kapunk – és nem is fogadunk el pénzt a munkáért. Eddig beletettünk pár hónapot ebbe az egészbe, a térkép elkészítése, a temetők kutatása kb. 800 óra munka eddig. Irigyelsz? Szorozd be egy átlag órabérrel. Mi ennyit bukunk, te ennyit nyertél. Máris okafogyott a vádaskodásod, hogy mi ebből hasznot húzunk.

Csak halkan írom: ezt az időt a családunktól vesszük el. Apránként.

Újra a szokott hülyeség… a te vállalkozásodat rövidítjük meg azzal, hogy ingyenesen elérhetővé teszünk mindent.

Hát… micve. Ennyi a válaszunk. Azt hiszem nem kell részletezni.

Nem mellesleg azt gondolom, hogy te ezeket az adatokat úgyis felhasználod, és pénzt kérsz érte…Seggfej.

Csak a te kedvedért, hogy érezd a törődést:

Minden ezentúl is nyilvános és ingyenesen hozzáférhető lesz. Mert csak.

Elveszíti temető jellegét…

Minden átalakul, átalakítható, eladható, elvehető. Így lesz zsidó temetőből 1983-ban kis lakópark, 1970 körül köz- vagy más egyház temetője, panzió, szeméttelep, magántelek…

Lehetne sorolni a fura dolgokat.

Borsod megyében eddigi vizsgálódásaink szerint tíznél több ilyen esetet találtunk. És ez nem azokon múlt, akik megvették, megszerezték ezeket a temetőket…Nem. Azokon, akik hagyták.

Hogy lehet eladni, elveszíteni egy temetőt? A háláchá kifejezetten tilosnak írja le ezt.

Akkor?

Ezt már csak halkan fűzöm hozzá: ahol temettek, ott a sírban….ott van valaki. Érdekes módon elmegyünk ezek felett – ha nem budapesti temetőről van szó… Ott egy vélt/valós – igazából tök mindegy – nem zsidó betemetése mekkora vihart kavart… Itt meg temetők hiányoznak a fiókból.

Ébresztő Budapest!

Update

A facebook Zsidó múlt csoportjában cikkünkre így reagáltak:

“Van felelőse a zsidó temetöknek a MAZSIHISZ-en belül,őt kell kérdezni ?”
Nos, azért ez nem ilyen egyszerű.

A temetők nagy részét az 1950-es években, a kommunista átszervezések alatt, földreform címszóval összevonták. A szerencsésebb temető összeolvadtak a mellettük lévő keresztény temetőkkel, a nem ennyire szerencsések egész egyszerűen egy tollvonással megszűntek létezni. Hogy ezért ki a felelős? Hát…Mazsihisz akkor még nem létezett. Volt egy Miok… meg volt egy állam. Ugyan ki merte akkor felemelni a szavát? Senki.

Az viszont tény, hogy majd nyolcvan év után, egy állítólagos demokráciában igenis tenni kellene valamit.

Ki mutogasson kire?

Nyomjuk ezt az elveszett temetős kérdést, és néha pofán vág a valóság.

Adott egy baranyai község. Nem nagy, de oda temetkeztek egy közeli nagyváros zsidói is az 1820-as évekig. A temető nagy, 4000 négyzetmétert meghaladja. 1965-ben még bőven ott volt a helyén. Sőt, még a kilencvenes évek elején is, sajnos erről nincs fotó.

Aztán… eltűnt. Lett belőle utca, árok, házak. Ez így hogy?


De vissza Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe. Az alább részletet egy Cserépfalutól pár kilométerre lévő falu 19. századi térképéről vágtuk ki.


Egy újabb elveszett temető.

Mi lesz azokkal a temetőkkel, amik hivatalosan nincsenek is. Nem tud róluk a Mazsihisz, nem tudott róla a helyi önkormányzat, nem lelhető fel sehol a temető előélete, nincs például kataszteri térképen, illetve nem szerepel semmilyen földnyilvántartásban.

Már nagyjából tudjuk mi lesz vélük, erről is szól egy új kiadványunk, melyben elveszett temetőket mutatunk be.

Zeev Paskesz, Lózsy Tamás és Talpas Judit (MAOIH), Tamás Péter (MAZSIHISZ) segítette a munkánkat , és nem állunk itt meg. Már készül a kiadvány folytatása, ami az egri, miskolci, mezőcsáti járás zsidó temetőit összefoglaló adatbázis és tanulmány lesz.

Hogy ne éljünk tudatlanságban.

Így fog kinézni a kiadvány:

Szabadszájú délután

Gondolkodtam azon, hogy ezt így, ebben a formában leírjam, de bevállalom.

Kaptam ma egy telefonhívást, sajnos a hívó elfelejtett bemutatkozni, és valami fura oknál fogva a hívószámának a kijelzése is tiltva volt.

A mondandója összefoglalva röviden:

– Mi az, hogy kitesszük a kutatás alatt fellelt neveket, ezzel nekik bevételkiesést okozunk (húsz forintért szopok, baszok, gombot varrok?).

– Hogy gondoljunk, hogy beleszarunk az ő(k) kutatási területébe (így gondoljuk).

– Kis geci hülyegyerekek vagyunk, akik nem értenek semmihez (nekünk így jó, így szeretjük magunkat).

A továbbiakban sem érdekel, hogy kis és mit tart a saját kis játszóterének, minden adatot, ismeretet ahogy eddig, úgy továbbra is közlünk. Mi titok lehet ezekben? Semmi.

Itt szeretnénk újra rögzíteni:

Egyetlen szervezettől sem kapunk anyagi támogatást, főleg a saját kis zsebünk az, ami megnyílik. Tisztelet annak a pár magánszemélynek, aki eddig támogatott minket. Senkitől nem fogadunk el fizetséget, ellentételezést akkor, ha a kérdéseire adatokat, válaszokat adunk. Ha támogat minket, köszönjük, ha nem, örülünk, hogy segíthettünk neki megtalálni valamelyik őse nyugvóhelyét, vagy pontos adatait. Ennyi lenne a történet lényege.

JESÁJÁ (54:15.): „JÓTETTEN FOGSZ FELÉPÜLNI.”