Méghozzá elég sokáig, ha a második világháború irányából nézzük. Mutatjuk az Új élet 1962-es évfolyamát.
A Magyar Izraeliták Országos Képviselete 1962. június 24-én megtekintette, az akkor még álló mezőkövesdi zsinagógát, a cikkben azt is olvashatjuk, hogy a bogácsi szórvány is ide tartozik, tehát 1962-ben még volt zsidó Bogácson.
Tovább olvasva az Új Élet magazint, az 1966-ban elhunyt Kohn Gizelláról olvashatunk híradást.
Személyében a „Mezőkövesd és Eger környéki falvak utolsó zsidó lakosa hunyt el.”
Egy kunmadarasi Kohn Gizellát találtunk ami Karcag mellett van, ahol szintén éltek Kohnok, de nekik nem volt Gizella nevű lányuk.
Majd kiderítjük ezt is.
Ha már Bogács, ott élt Kovács Sándorné, született Groszmann Gizella, a cserépi Groszmann „Bánatos” Jóska lánya, aki az egyetlen cserépi hazatért túlélő, Groszmann Miklós testvére volt.
Tiszaszőlős és Tiszaszentimre után, balra fordultam április 15-én Kunmadaras felé. A község megint egy olyan hely, ahol életem során korábban sokszor megfordultam, de felnőtt koromig egy szót sem hallottam a zsidóságról.
Pedig. Itt élt a járás legnagyobb zsidó közössége, és 1946-ban egy durva pogrom is volt. Ugyanaz a helyzet, mint sok más helyen: nem beszéltek a múltról. Legalábbis nekem nem.
A temető a falu déli részében a sarokban található. Van benne mártírok emlékműve, mait már 1946-ban felállítottak a túlélők. A megmaradt sírköveket kerítés és lakatolt kapu védi. Gondozzák.
Írtam az önkormányzatnak, hogyan lehet bejutni a temetőbe, majdnem azonnal válaszolt a jegyző:
A temető kulcsát a Madarasi Településellátó, Beruházó és Szolgáltató Szervezet gazdasági ügyintézőjétől, Farkas Ádámtól tudja elkérni. Farkas Ádám elérhetősége: 0630/2869078
Legközelebb elkérem, addig is képek és videó kintről:
A két durva állapotban lévő temető után Kunmadaras pozitív csalódás volt, ami tovább folytatódott másnap Poroszlón.
Itt is a község déli részében, a keresztény temető sarkában található a zsidó temető. Kőkerítés és komoly zárt vasajtó védi a 180 centitől kisebb emberek tekintetétől a temetőt.
A magasabbaknak be lehet látni, vannak is bent sírkövek, sőt két urat is láttam április 16-án, éppen nyírták a füvet.
Bekiáltottam, hogy jó munkát! Kijöttek elém a temető kapujába. Kértem bebocsátást, de az urak nem engedtek be. Úgy éreztem magam, mint az egyszeri balos újságíró, akit nem engedik be a Fidelitasosok a migráncsos NERbulira.
Kérdezgettek, hogy mit akarok, honnan jöttem, mi járatban, mi a célja a fotóknak, de a válaszom nem igazán érdekelte őket, csak az, hogy teljesítsék a küldetést, ami kb ennyi volt: nem jöhet be a temetőbe senki.
Hamar átláttam, hogy felesleges erősködnöm, jó munkát kívántam és készítettem a kőkerítésről pár felvételt.
Természetesen nem elégedtem meg a vasajtós benézéssel, kicsit messzebb mentem a zsidó temető bejáratától és a mobilommal felvettem egy rövid mozgóképet.
Sajnos nem indították be a fűnyírót, pedig akkor fotót is tudtam volna készíteni. A tükörreflexes gép kattogása a klassz csendben simán lebuktatott volna.
Franc akart menekülve távozni egy temetőből.
A poroszlói önkormányzatnak is írtam levelet, ők is gyorsan válaszoltak, megírták azt az infót, amit a temetőlátogatóknak tudni kell és érdemes:
Tájékoztatom, hogy a Zsidó temető kulcsa Poroszlón Hajdú Kálmánnál található, a temető látogatása előtt időpont egyeztetés céljából az alábbi telefonszámon szíveskedjen felhívni: 06 70 944 2226.
Még egy rész hiányzik az áprilisi temetőjárásomból, Négyes lesz az utolsó állomás nemsokára.
