A kutatásból lett a zstm.hu, a weboldal a hazai zsidó temetőket mutatja meg térképen. Olyan temetőket is találhatunk az adatbázisban, ahol ma már semmi sem utal arra, hogy valaha temetkeztek izraeliták.
Utunk során megnézzük a temetőket, november 10-én Orosházán jártunk, ahol egy gondozott temetőt fotóztunk. Fura, hogy a neten szinte semmi infót nem találtam a temetőről, de Buzai Csaba kiváló könyvtáros majd segít.
Galériára klikk és nagyul.
Az 1820-as évek végétől telepedtek le Orosházán az első házaló, gabona-, bőr és gyapjúkereskedelemmel foglalkozó izraeliták. A hitközség neológ (kongresszusi) alapon működött, a szegedi 22. községkerület részeként. Az 1920-as évek végén lélekszáma 810, 1941-ben 579 izraelita vallású lakost (az összlakosság két százaléka) tüntetett fel a népszámlálás.
1944 tavaszán Orosházáról 37 „megbízhatatlan zsidót” internáltak. Május 10-én további személyeket vittek el. Az orosházi gettót május 10-én állították fel a Dérfatelep két telephelyén, június 10-ig a községi közigazgatás látta el az elkülönítettek őrzését. Attól kezdve a magyar csendőrség, így engedély nélkül már tilos volt a gettóból kijárni.
Az orosházi gettó lakóit június 20-án szállították át a békéscsabai gyűjtőtáborba. Az Auschwitzba irányított transzport kétszáz orosházi deportáltja közül tizenhárman maradtak életben. 1944-45-ben munkaszolgálat teljesítése közben 42, útközben, illetve a gázkamrákban 146 orosházi zsidó halt meg.
A háborút követően 1945-ben 60 családdal, 381 taggal alakult újjá a hitközség. A mártírhalált halt zsidók emléktábláját 1946 őszén leplezték le.
A hitközség 1957-ben Guttmann Zsigmond rabbi irányításával még fennállt. 1967-ben a zsinagógát eladták a városnak. A kis létszámú közösség ezután egy kis imaházban gyakorolta a vallást. 1981-ben, amikor már nem volt meg a rendszeres közösségi imádkozáshoz „szükséges” 10 férfi (minján), az egyházat felszámolták. Forrás: Jön a Gólem
