Hatikva – הַתִּקְוָה – Remény
Kevesen tudják, de a Hatikva csak 2004 novembere óra hivatalos himnusza Izrael Államnak. Hogy lett a Hatikva himnusszá? Érdekes történet.
Hatikva dallama egy 1400 körül Spanyolországban, Toledóban íródott zenemű alapján született. Az eredeti dallamot Harmatáldás néven ismerjük. Ezt az imát Pészah első napján mondjuk, és benne a harmatért fohászkodunk. Az imát Rabbi Yitzchak Bar Sheshet (1326-1408) zenésítette meg.
1600-as években járunk. Itáliában Giuseppino del Biado torinói zeneszerző, a pápai udvar egyik énekese komponál egy éneket, Fuggi, fuggi, fuggi da questo cielo vagyis Menekülsz, menekülsz, menekülsz ebből a mennyországból.
Közkedvelt dal volt, a korabeli Európában lengyel és ukrán változat is született belőle.
A dal eljutott a mai Románia, Ukrajna területére is, innen kezdődik a történet lényege.
1877-ben Naftali Herz Imber ír egy verset Tikvaténu címmel a romániai Iasi városában. 1882-ben, 26 éves korában Sir Laurence Oliphant brit diplomata és író titkáraként jut el a Szentföldre (vagyis abban az időben Palesztinába), ahol a Petah Tikva zsidó telep 1878-as megalapításának tiszteletére kiadta első verseskötetét Morning Star (Hajnalcsillag) címmel. Ennek egyik verse a Tikvateinu (Reményünk).
A verset immár Hatikva (Remény) címmel 1888-ban zenésítette meg egy moldáv emigráns zsidó, Samuel Cohen, aki akkoriban az 1882-ben alapított izraeli Rishon Le Zion kibucban élt.
A Hatikva először a Chovevé Zion (Cion szerelmesei) nevű oroszországi zsidó szervezet dala lett. Tőlük vette át a Cionista Mozgalom, himnuszként pedig 1897-ben fogadta el Bázelben az első Cionista Világkongresszus.
Az 1930-as években így énekelték Munkácson:
Bergen Belsen felszabadulása után így:
1949-ben, Londonban:
Izraelben napjainkban:
כל עוד בלבב פנימה
נפש יהודי הומיה,
ולפאתי מזרח קדימה
עין לציון צופיה
עוד לא אבדה תקותנו,
התקוה בת שנות אלפים,
להיות עם חופשי בארצנו
ארץ ציון וירושלים.
Kol ód baléváv penímá,
nefes jehudí hómíjá,
úl(e)fa’até mizrah kádímá,
ajin leCijón cófíjá
Ód ló avdá tikváténú,
hatikvá bat snót al`pajim,
lihjót am hofsí bearcénú –
Erec-Cijón (v)Jerúsá`lajim.
Mindaddig, amíg a szív dobog,
a zsidó lélek vágyakozva gondol
előre Kelet felé,
a szemek Cionra tekintenek
Még nem veszett el reményünk,
Kétezer év reménye,
Szabad nemzetként élni a hazánkban,
Cion és Jeruzsálem földjén.
BÓNUSZ
Amelyben megmutatom, hogy mennyire “világdallam” 🙂 Azt hiszem, protestáns olvasóinknak ismerős lesz… https://www.youtube.com/embed/pEQLmQSnolc
Balázz István