„Köszönöm, Lili, hogy a családunk része voltál” Yaara beszéde a 13. emléksétán

A 13. Groszmann Lili emléksétán Yaara Itach-Grossman, a holokausztot túlélő Groszmann György testvére Gilad beszéde előtt kezdte az emlékezést Cserépfaluban, 2026. május 24-én.

Három nyelven olvasható a beszéd:

Lili története
Grossman Lili gyönyörű, szőke diáklány volt. A legeslegjobb barátnőjét Klárának hívták.
Együtt tanultak a szülőfalujuk melletti iskolában, Északkelet-Magyarországon.
Délutánonként segített szüleinek a fűszerüzletekben, amelyek tisztes megélhetést biztosítottak a családnak.
Bátyja, György, pont úgy ugratta és bosszantotta őt, ahogy egy nagytestvérhez illik.
Pál volt a legkisebb a három testvér közül, és Lili imádta nézni, ahogy a kisgyerek a falu udvarán kergeti a malacokat és a libákat.
A házban volt egy kút, egy nagy fáskamra és a tágas udvaron egy gondozott éléskamra.
Lili lábadozó fogyatékossággal született, és járógéppel közlekedett – ami egyáltalán nem zavarta a barátait vagy a családját, és senki sem tulajdonított ennek semmi jelentőséget.
Mengele viszont igen.
Május hónap volt, az európai tavaszi virágzás kitágította a szíveket. Cserépfalu lakói ráébredtek, hogy szomszédaik zsidók, akiket a közeli város gettójába kell kitelepíteni.
Egyetlen család sem volt hajlandó kockázatot vállalni, és oltalmat nyújtani a falu mindössze két zsidó családjának kisgyermekei számára.
A Grossman és a Schwartz családot a gettóba hurcolták, a férfiakat munkatáborba küldték. Két héttel később a nőket és a gyermekeket vonatokra zsúfolták, és Auschwitzba szállították.
Lili édesanyjával és kistestvérével érkezett meg, akiket azonnal a gázkamrákba küldtek.
Ő maga először a világ legszörnyűbb orvosának kezei közé került.
Aztán a halálba küldték.
81 év telt el a háború vége óta.
Lili ma egy 100 éves dédnagymama lehetne, ráncos és feledékeny, akit az egész szerető családja körülvesz.
De őt 18 évesen meggyilkolták.
György a nagyapám – Grossman Cvi.
Lili az ő gyönyörű nővére.
Tavaly édesanyámmal ellátogattam az otthonukba, a festői és békés Cserépfalu községbe.
Petőfi utca 3.
Ma az egész családdal jöttünk el ide, hogy megtegyük ezt az utat az ő tiszteletére.
Létének valósága mindaddig él és jelen van, amíg emlékezünk rá, és fenntartjuk az emlékét.
Köszönöm a megtiszteltetést, hogy itt lehetek.
Köszönöm, Lili, hogy a családunk része voltál.
Mindig a szívünkben élsz.

Lili’s Story
Lili Grossman was a beautiful, blonde teenage girl. Her best friend was named Klara.
They studied together at the school near the village where they were born, in northeastern Hungary.
In the afternoons, she helped her parents in the grocery stores that honorably supported the family.
Her older brother, Gyorgy, teased and annoyed her, just like an older brother knows how to do.
Pal was the youngest of the three siblings, and Lili loved watching him chase the pigs and geese in the yard.
The house had a well, a large wood-burning stove, and a well-kept pantry in the courtyard.
Lili was born with a disability in her leg and used a walking brace—something that didn’t bother any of her friends or family, and to which they attached no importance whatsoever.
Mengele, however, did.
It was the month of May, and the European spring blossom expanded the heart. The residents of the village of Cserépfalu discovered that their neighbors were Jews who were required to evacuate to the ghetto in the nearby town.
Not a single family was willing to take the risk and shelter the toddlers of the only two Jewish families in the village.
The Grossman and Schwartz families were evacuated to the ghetto; the men were sent to a labor camp. Two weeks later, the women and children were crammed onto trains and transported to Auschwitz.
Lili arrived with her mother and her little brother, who were immediately sent to the gas chambers.
She first passed through the hands of the most monstrous doctor on earth.
And then, she was sent to her death.
Eighty-one years since the end of the war.
Today, Lili could have been a 100-year-old great-grandmother, wrinkled and confused, surrounded by her entire tribe.
She was murdered at the age of 18.
Gyorgy is my grandfather—Zvi Grossman.
Lili was his beautiful sister.
Last year, I traveled with my mother to their home in the picturesque and peaceful village of Cserépfalu.
3 Petőfi Street.
Today, our entire family has come here to walk this journey in her honor.
The very essence of her existence remains present and real, as long as we remember and mention her.
Thank you for the privilege of being here.
Thank you, Lili, for being a part of our family.
You are forever in our hearts.

לילי גרוסמן היתה נערה בלונדינית יפיפייה. לחברה הכי טובה שלה קראו קלרה.
הן למדו יחד בבית הספר הסמוך לכפר שבו נולדו, בצפון מזרח הונגריה.
אחר הצהריים היא עזרה להוריה בחנויות המרכול, שפרנסו את המשפחה בכבוד.
אח שלה הגדול, גיאורגי, הציק ועיצבן כמו שאח גדול יודע.
פאל היה קטן בשלישיית האחים, ולילי אהבה לראות אותו רודף בחצר אחרי החזירים והאווזים.
בבית הייתה באר, ותנור עצים גדול ובחצר מזווה מטופח.
לילי נולדה עם נכות ברגלה ונעזרה במכשיר הליכה, מה שלא הפריע לאף אחד מחבריה ומשפחתה והם לא ייחסו לכך כל חשיבות.
מנגלה, דווקא כן.
חודש מאי, הפריחה האירופאית מרחיבה את הלב. תושבי הכפר צ’רפפאלו, גילו ששכניהם הם יהודים שנדרשים להתפנות לגטו בעיירה הסמוכה.
אף משפחה לא הסכימה להסתכן ולקחת חסות על הפעוטות של שתי המשפחות היהודיות היחידות בכפר.
משפחות גרוסמן ושוורץ פונו לגטו, הגברים נשלחו למחנה עבודה. הנשים והילדים, כעבור שבועיים, הועמסו על רכבות, והוסעו לאושוויץ.
לילי הגיעה עם אמה ואחיה הקטן, שנשלחו מיד לתאי הגזים.
היא עברה קודם תחת ידיו של הרופא הנורא בתבל.
ואז נשלחה אל מותה.

81 שנים לסיום המלחמה.
לילי יכלה להיות היום סבתא רבתא בת 100, מקומטת ומבולבלת, שכל השבט שלה לצידה.
היא נרצחה בגיל 18.
גיאורגי הוא סבא שלי- צבי גרוסמן.
לילי זאת אחותו היפה.
בשנה שעברה, הגעתי עם אמא שלי לביתם, בכפר הציורי והשליו צ’רפפאלו.
רחוב פטופי 3.
היום הגענו לכאן כל המשפחה, ללכת את המסע הזה לכבודה.
עצם קיומה נוכח וקיים, כל עוד נזכור ונזכיר אותה.
תודה על הזכות להיות פה.

תודה לילי שהיית חלק מהמשפחה. את בליבנו תמיד.

A 13. Groszmann Lili sétán elhangzott beszéd

Tóth Péter, Cserépfalu tiszteletbeli polgárának, az Élet Igazsága Alapítvány elnökének 2026. május 24-én elhangzott beszéde a 13. emléksétán

Köszönöm, hogy itt vagytok.

Azért sétálunk ma, mert 44-ben 82 évvel ezelőtt kellett ezen az útvonalon kellett elhagynia Cserépfalut két családnak. És én és most már ti is végigmentek ezen az úton, vagy egy részén is akár. Aztán jobb lesz majd nektek. Az országban 1944 óta nem változott semmi. Újra náci párt ül a Parlamentben. Neonáci karlendítős figurákat választanak meg képviselőnek, politikusaink egytől egyig számító emberek, akik érdekből barátkoznak gyűlölnek szeretnek, utálnak és uszítanak. Ez az igazság.

Mi volt vajon 1944 igazsága? Igaza volt-e a cserépi embernek aki az üres házba bement és elvitte a zsidók bútorait? Van-e igazság egyáltalán?

Innen, Cserépfaluból szakították ki Groszmann Lilit és Palit, Schwarcz Évit, Gyurkát és Imrét. Gyerekek voltak. A szüleiket meggyilkolták, mert zsidók voltak. A házaikat kirabolták, a bútoraikat széthordták. És utána sokan úgy tettek, mintha semmi nem történt volna.

De a gonosz mégsem győzött 1944-ben.

Groszmann Gyuri és apja Miklós is megmenekült. Ezért lehet ma itt Hanna, Yaara és a leszármazottak. Csodálatos emberek. Minden ember egy csoda.

Most zajlik az igazság, ezek a pillanatok mind igazak. És annak is igaza van, aki elfordul és nem érdekli az igazság.

1944 újra itt van velünk, embereket bélyegeznek meg, uszítanak egymás ellen, gyűlöletet csinálnak az életből. Engem itt, Cserépfaluban nyílt fórumon küldtek el a francba, mondván, hogy nem itt születtem. Itt érzem a bőrömön a megalázást. Ezek újra meg újra elő fognak fordulni. Mert mindenkinek igaza van. A gonosznak is.

Nem élhetünk tudatlanságban, írjuk Istvánnal 12 éve. De. Sajnos a tudatlanság maga a kényelem, egy kis erőszakkal meghintve pedig maga az élet igazsága.

Ez a mai séta igazsága.

Thank you for being here.

We are walking today because in 1944, 82 years ago, two families had to leave Cserépfalu along this route. And I and you have also walked this road, or at least part of it. Then it will be better for you. Nothing has changed in this country since 1944. A Nazi party is sitting in Parliament again. Neo-Nazi figures with swing arms are elected as representatives, our politicians are all people who make friends, hate, love, hate and incite for their own interests. This is the truth.

What was the truth of 1944? Was the man from Cserép right who went into the empty house and took the Jews’ furniture? Is there any truth at all?

From here, from Cserépfalu, they tore Lili and Pal Groszmann, Évi Schwarcz, Gyurka and Imre out. They were children. Their parents were murdered because they were Jews. Their houses were looted, their furniture was scattered. And after that, many acted as if nothing had happened.

But evil still did not win in 1944.

Gyuri Groszmann and his father Miklos were also saved. That is why Hanna, Gilad, Yaara and their descendants can be here today. They are wonderful people. Every person is a miracle.

The truth is happening now, these moments are all true. And those who turn away and are not interested in the truth are also right.

1944 is here with us again, people are being branded, incited against each other, they are making hatred out of life. Here, in Cserépfalu, they sent me to hell in an open forum, saying that I was not born here. I feel the humiliation on my skin here. These things will happen again and again. Because everyone is right. Evil is right too.

We cannot live in ignorance, István and I have been writing for 12 years. But. Unfortunately, ignorance is comfort, and with a little violence, it is the truth of life.

This is the truth of today’s walk

Groszmann György, Groszmann Pali, Klára néni, Groszmann Lili a negyvenes években, Groszmann Hanna, Groszmann Yaara 2024-ben